Tejszínes-medvehagymás burgonya sült husival

A városban mindenhol medvehagymát árulnak, még az aluljárókban is, bár én azt nem ajánlom, hiszen ki tudja honnét van, de zöldségeseknél már biztosabban vásárolhatunk. Nekem még maradt egy kevés a saját szedésből:)

Hozzávalók:
4-6 db közepes burgonya, 75 g vaj, 5 dkg aprított medvehagyma, 1 doboz (125 ml) tejszín, só, bors, szerecsendió.

A sült husihoz bármit használhatsz. Én csirkemellet csíkoztam fel, sóval és borssal ízesítettem és kevés olívaolajon hirtelen kisütöttem.

A burgonyákat megmostam, majd egy papírtörlővel szárazra töröltem. Ezután alufóliába csomagoltam, úgy hogy megsóztam és megborsoztam mielőtt teljesen befedtem, majd addig sütöttem (kb. 1-1,5 óra), amíg puha nem lett. Ha kevesebb az időd, akkor alufólia nélkül is elkészítheted. Illetve, ha van friss rozmaringod otthon, akkor azt is csomagold be a burgonyák mellé.
Közben a vajat megolvasztottam, beleszórtam az aprított medvehagymát, majd ráöntöttem a tejszínt végül sóval, borssal és frissen reszelt szerecsendióval ízesítettem.
Tálaláskor a burgonyák tetejét bevágtam és így öntöttem rá a szószt.

Íme az eredmény:)

Medvehagymás rozskenyér

Balatongyörökön vendégeskedtünk Orsi barátnőnknél és kiderült, hogy medvehagyma szedés van vasárnap reggel 9-től az utca végénél kezdődő erdőben. No persze 9-kor még csak ébredeztünk, meg különben is meg kellett várni a Forma1 végét, de reggeli után kis csapatunk jókedvűen elindult, hogy megszedjük, amire családunknak szüksége van (medvehagyma vonatkozásában). Volt akinek 5 kg volt kiadva, volt akinek csak pár tövet kellett szerezni, többen pedig 1-1 zacskót töltöttünk tele. Fölfele tekerve a biciklivel olyan intenzív hagyma szag terjengett mindenfele, hogy ha nem tudtuk volna, hol van, az orrunk, akkor is odavezet.
A helyiek már biztos hazamentek, mert csak pár emberrel találkoztunk, így miénk volt az egész terep.
Mivel nem volt itthon kenyér, ezért kézenfekvő volt, hogy az első, amit kipróbálok egy medvehagymás rozskenyér lesz.

Hozzávalók:
20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 20 dkg durum liszt, 2 dkg élesztő, 2,5 dl langyos víz, 0,5 dl olívaolaj, 1 kávéskanál cukor, 1,5 csapott teáskanál só, 3 evőkanál aprított medvehagyma, 4 evőkanál pirított magvak (lenmag, szezámmag, napraforgó mag).

Egy teflon serpenyőben megpirítom a magokat, majd mozsár segítségével kicsit széttöröm. A kétféle lisztet egy tálba mérem, majd hozzákeverem a sót, a magokat és az aprított medvehagymát. Közben a langyos vízbe belemorzsolom az élesztőt és hozzáadom a cukrot. Amikor felfutott az élesztő, akkor belekeverem az olívaolajat és az egészet beleöntöm a lisztbe.
Tésztát dagasztok belőle, majd 1 órát kelesztem. Ezután ismét átgyúrom a tésztát és megint kelesztem 1 órát. Végül harmadjára is átgyúrom, cipót formálok belőle és egy teflon sütőlapra teszem. Hagyom, hogy újra felemelkedjen a tészta és ekkor bevágom a tetejét.
Előmelegített sütőben kb. 45 percig sütöm. Egy hústűt beleszúrok, hogy belül is megsült-e a kenyerem. Ha már nem marad rajta tészta, akkor készen van.

Medvehagymás fűszervajjal (összekeverve: vaj, só, aprított medvehagyma) különösen finom:)

Medvehagyma

A medvehagyma (allium ursium) intenzív fokhagyma illatú és ízű fűszernövény, ami egész Európában megtalálható. Március végétől májusig tart a szezonja, amelyet erdőben magunk is beszerezhetünk. Azonban vigyázzunk a szedésekor, mert keskeny, zöld leveleit könnyen össze lehet keverni a gyöngyvirággal, ami mérgező. Virágzás előtt, zsenge levelei a legjobbak, de ügyeljünk arra is, hogy csak a szárát csípjük le, a hagymáját hagyjuk a földben, hogy a következő szezonban is hozzájussunk. Tartósítás miatt én frissen felaprítva, sóval összekeverve tettem üvegbe.

Élettani és gyógyhatásai közzé tartozik, hogy csökkenti a vérnyomást, a koleszterint, segíti a méregtelenítést, az emésztést, vírus- és baktériumölő.

(Forrás: Tuti tippek, Wikipédia és Terebess)

Torma

A torma (Armoracia rusticana) egy gyógy-és fűszernövény.

Őshazájáról megoszlanak a vélemények. Egyesek a Földközi-tenger medencéjét (Európa délkeleti részét, illetve Ázsia nyugati partvidékét) jelölik meg, mások szerint a Volga és a Don vidékéről terjedt el. Sokáig nem volt egységes a rendszertani besorolása sem, mert hol a vízitormával (Nasturtium), hol az ugyancsak keresztesvirágú kanáltormával (Cochlearia) keverték össze. Elterjesztésében nekünk, magyaroknak volt nagy szerepünk, rajtunk keresztül ismerték meg Európában a 14-15. században.

Népies neve: közönséges torma, csípős torma. Illóolaj tartalma gyökerének reszelésekor szabadul fel. Kalciumot, nátriumot, magnéziumot és C-vitamint tartalmaz.

Eredetileg gyógynövényként termesztették, csak később vált a marhasültek, füstölt és főtt sonkák ízesítőjévé. Használjuk még kolbászokhoz, főtt sertés- és marhahúsokhoz, savanyúságok eltevésénél is.

Fiatal levele salátába kitűnő. A gyökeréből készített szószt marhasültekhez, füstölt húsokhoz és halételekhez használják. A reszelt torma felhasználható még káposztasalátába, mártások, és majonéz ízesítésére. Reszelt gyökerét mindennap ehetjük, étvágygerjesztő, gyomorjavító, elősegíti az emésztést és a vérkeringést is előnyösen befolyásolja.

(Forrás: Terebess és Team)

Sonkaleves

Maradt egy kis sonka vagy csülök húsvétról? Már nem akarod simán tormával és főtt tojással megenni?
Itt az ideje valami újat kipróbálni.:-)

Csülkös ragulevesem receptjét ajánlom Neked.

Szójaszósz

A szójaszósz eredete a VI. századi Kínába nyúlik vissza, onnét terjedt át elsőként Japánba, majd az egész világot bejárta. A japán és kínai szójaszósz mellett megvan minden ázsiai országnak a saját szójaszósza.

A szójaszósz alapja a szójabab, de vannak fajtái, amikor a szójaszószt búzával vagy árpával keverve készítik. A szójaszósz egy három lépcsős folyamat eredményeként jön létre. Első lépésként a szójababot nagy kádakba helyezik, majd gombatenyészettel - Aspergillus gombatenyészet - oltják be. Ezt követően három napig érlelik. Az így létrejött anyagot "koji"-nak hívják. Ezt a keveréket nagy tartályokba töltik, ahol sós vizet öntenek rá, így kapják a "moromi"-t. A "moromi"-t utána hónapokig hagyják erjedni, ez alatt az idő alatt alakul ki a szójaszószok jellemző íze, aromája. Az erjesztés végén a szószt elválasztják a masszától, szűrik, pasztörizálják és csomagolják. A természetes erjesztésnek köszönhetően, igen vitamindús és fűszeres.

Állagát tekintve alapvetően két fajtája van: a világosabb sósabb, amit asztali ízesítőként alkalmaznak és a sötétebb, töményebb, amit inkább főzésre használnak. Ezen kívül különbség van a kínai és a japán szójaszósz között is. A kínai sötétbarna színű és sűrű, míg a japán feketébe hajló, állaga hígabb.A szószban levő só miatt hűtés nélkül is igen sokáig eláll.

A keleti konyha elválaszthatatlan része, nincs olyan étel, amihez ne használnák fel, vagy a főzés során, vagy az ízesítésnél. Levesek, húsok, halak, zöldségek (kivéve spárga!), sőt nem ritkán desszertek fűszere.

(Forrás: Gourmandnet.hu)

Zabpelyhes palacsinta csirkével töltve

Kétféle módon tálaltam már, hasonló a quesadillas-hoz, hiszen a palacsintalepényembe azt töltök, amit csak szeretnék, nos lássuk melyikhez mi kell.

Hozzávalók a palacsintához:
20 dkg zabpehely liszt (lehet venni a bioboltokban, de ha van időd, akkor én a zabpelyhet le szoktam darálni, majd át szoktam szitálni), 2 tojás, 2 csipet só, 1 csipet cukor, 2 dl szóda vagy szénsavas ásványvíz és olaj a sütéshez.

Ugyanúgy készül, mint a hagyományos palacsinta, csak a fehér lisztet kicseréltem zabpehelylisztre.A 2 tojást elkeverem a zabpehelyliszttel, sóval és a pici cukorral, majd elkezdem hozzákeverni a tejet és a szódavizet. A zabpehelytől kicsit besűrűsödik állás közben a tésztánk, így sütés előtt még egy kis szódával érdemes hígítani.
Az első sütés előtt egy pici olajat teszek a palacsintasütőbe és megvárom míg felforrósodik, hogy a tésztát beleöntve azonnal meginduljon a sülés.

Hozzávalók a savanyú káposztás csirkecombfiléhez:
6 db csirkecombfilé, 1 fél hagyma, 15 dkg savanyú káposzta, fűszerkömény, olíva olaj, só, bors

Olívaolajon megpirítom az apróra vágott hagymát, majd ráteszem a csíkokra vágott husit. Megpirítom, majd jöhet a fűszerkömény, a bors, pici só és legvégül a savanyított káposzta. Hozzáöntök egy pohár vizet és kb. percet főzök még rajta.

Hozzávalók a mogyorós csirkéhez:
1 csirkemell filé, csemegeuborka, 2 evőkanál szezámmag, 5 dkg sótlan mogyoró, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál szójaszósz, bors, olívaolaj

Wokban megpirítom a szezámmagot és a mogyorót, majd ezeket félreteszem. Pici olívaolajon megillatozom a reszelt fokhagymát és jöhetnek a felcsíkozott husik. Pár perc alatt minden oldaluk piros ropogós lesz. Most hozzáteszem a felcsíkozott csemegeuborkát, megborsozom és meglocsolom szójaszósszal. Végül kerülnek bele a magocskák, amik meg is puhulnak benne, így finom és élvezetes lesz az elfogyasztás:)

Összeállítás:
A palacsintasütőbe visszateszek egy megsült tésztát. Egyik felére felhalmozom a tölteléket, majd a másik oldalát szépen ráhajtom. 1-2 perc alatt összesütöm és tálalom is.
A savanyú káposztásat sima tejföllel vagy joghurttal, a mogyoróshoz viszont használhatunk egy kis chilit is.

A mogyorós csirkét már a kapros túrógombócommal is tálaltam. Mindegyik variáció ízlett :)

Bulgur

Történelmi ismereteink alapján, nem kevesebb mint 17 000 évvel ezelőttre tehető a búza termesztés szórványos megjelenése. Az emberiség történetében a nomád életmód szokásainak elhagyása és az egy helyen való letelepedés a gabonatermesztés fejlődésével járt együtt, hiszen az élet alapját attól kezdve a mezőgazdaság jelentette. A pénz megjelenéséig a cserekereskedelemben mindennek az árát búzában kifejezve számították ki.
A legtöbb kultúrbúza Közel-Keleten alakult ki, a kenyérbúza első előfordulása a Fekete-tenger vidékéről származik Kr.e. 6000-5000 tájáról.
Honfoglalóink sírjából számos búza-lelettel rendelkezünk. Ismerték a kétsoros tönkebúzát, a közönséges búzát, a vetési búzát, a csupasz törpebúzát és a tönkölyt vagy tönkölybúzát is.

A búza egyik előfordulása a bulgur, ami nem más, mint búzatöret, leginkább a Közel-Keleten, Törökországban és Indiában kedvelt gabonaféle. A még éretlen vagy az előzőleg lehántolt teljes magokat még gőzölik, szárítják, majd darabokra törik. Ha köretet akarunk készíteni belőle, csak le kell forrázni vízzel.
A fent leírt eljárásnak köszönhetően gyorsan elkészíthető, kiadós és hosszú ideig eltartható. A bulgur az elő-ázsiai népek legfőbb eledele (a török konyha alapvető alkotóeleme), hasonlóan az Észak-Afrikában kedvelt kuszkuszhoz. Kezdő szakácsok is bátran próbálkozhatnak az elkészítésével, mivel egyáltalán nem ragad össze.
A bulgur (nálunk búzatöret néven kapható nagyobb bevásárlóközpontokban, bioboltokban, illetve keleti, török vagy arab boltokban) lényegesen egészségesebb és gyorsabban elkészül, mint a rizs. Különösen magas az E-vitamin tartalma.

(Forrás: hoxa.hu)