Bulgur

Történelmi ismereteink alapján, nem kevesebb mint 17 000 évvel ezelőttre tehető a búza termesztés szórványos megjelenése. Az emberiség történetében a nomád életmód szokásainak elhagyása és az egy helyen való letelepedés a gabonatermesztés fejlődésével járt együtt, hiszen az élet alapját attól kezdve a mezőgazdaság jelentette. A pénz megjelenéséig a cserekereskedelemben mindennek az árát búzában kifejezve számították ki.
A legtöbb kultúrbúza Közel-Keleten alakult ki, a kenyérbúza első előfordulása a Fekete-tenger vidékéről származik Kr.e. 6000-5000 tájáról.
Honfoglalóink sírjából számos búza-lelettel rendelkezünk. Ismerték a kétsoros tönkebúzát, a közönséges búzát, a vetési búzát, a csupasz törpebúzát és a tönkölyt vagy tönkölybúzát is.

A búza egyik előfordulása a bulgur, ami nem más, mint búzatöret, leginkább a Közel-Keleten, Törökországban és Indiában kedvelt gabonaféle. A még éretlen vagy az előzőleg lehántolt teljes magokat még gőzölik, szárítják, majd darabokra törik. Ha köretet akarunk készíteni belőle, csak le kell forrázni vízzel.
A fent leírt eljárásnak köszönhetően gyorsan elkészíthető, kiadós és hosszú ideig eltartható. A bulgur az elő-ázsiai népek legfőbb eledele (a török konyha alapvető alkotóeleme), hasonlóan az Észak-Afrikában kedvelt kuszkuszhoz. Kezdő szakácsok is bátran próbálkozhatnak az elkészítésével, mivel egyáltalán nem ragad össze.
A bulgur (nálunk búzatöret néven kapható nagyobb bevásárlóközpontokban, bioboltokban, illetve keleti, török vagy arab boltokban) lényegesen egészségesebb és gyorsabban elkészül, mint a rizs. Különösen magas az E-vitamin tartalma.

(Forrás: hoxa.hu)